Egy t�len kiakasztott sz�lcseng� a jap�nok sz�m�ra sz�rny�lk�d�s �s nevets�g t�rgya lenne, a f�rin ugyanis a nyarat jelk�pezi, a p�r�s h�s�gben az �d�t� szell�t.

Mindig olyan helyre f�ggesztik , ahol a legkisebb sz�lfuvallatot is felfogja, h�zon bel�l nem haszn�latos.

Leggyakarabban f�mb�l, �vegb�l, ker�mi�b�l vagy bambuszb�l k�sz�l. A nyelv�re n�ha ujjnyi sz�les pap�rcs�kot k�tnek, hogy m�g �rz�kenyebb legyen. Mikor a kis harang (vagy cs�csoport) csilingelni kezd, biztos van egy kis l�gmozg�s. Ha m�r a f�rin is hallgat, t�nyleg rekken� a h�s�g. Ha monotonnak t�nik is, a sz�l er�ss�g�vel egy�tt folyton v�ltozik a hangja, sosem ism�tli �nmag�t.

K�t �rdekes t�pusa : az Edo-f�rin, k�zzel f�jt, festett �vegb�l �s az �nt�ttvas Nambu-f�rin, amely Ivata-tartom�nyban k�sz�l m�r 400 �ve.

A f�rin k�zvetlen el�dje a futaku-harang, mely buddhista csarnokokban �s harangl�bakon l�gott, K�n�b�l sz�rmazik �s a Kamakura-kort�l (1192-1333) ker�lt �t Jap�nba.
Sz�lesebb k�rben a sz�lcseng� a Muromacsi-korban (1336-1573) terjedt el �s szok�ss� v�lt az eresz al� akasztani, hogy h�v�set hoz� hangj�t hallgass�k forr� nyarakon.