Az Andok keleti lejtőin és csúcsain található erdők ugyanis hatalmas kiterjedésű pre-inka civilizáció maradványait rejtik, melyeknek méreteit még csak most kezdik megbecsülni a tudósok.

A Chachapoya civilizáció, ahogy az 1965-ben felfedezett kultúrát Gene Savoy elnevezte, több mint kétharmad magyarországnyi területet foglalt el, hatalmas citadellákat, több száz kör alakú kőházat és őrtonyot hátrahagyva az utókorra. Az első felfedezések óta mára már kb. 40 olyan romot találtak meg, melyet ehhez a kultúrához lehet kötni, így többek között a Gran Pajaten-t, 12 nagyobb várost vagy a legutóbb felfedezett Gran Saposoa-t.

Chachapoya: a megközelítehetelen hegygerincek kultúrája

Gene Savoy, szerint a chachapoya-i emberek nagytestűek és fehérbőrűek voltak, elsősorban a nehezen megközelíthető hegygerinceken éltek, és félelmetes harcosok hírében álltak. A meredek sziklafalak oldalába illetve a dzsungelszerű erdőkkel borított hegycsúcsokra épített hatalmas kör alakú kőházaik környékén igen sok mumifikált holttestre is rátaláltak a régészek.

Sean Savoy nemrégiben egy újabb expedícióról hazatérve nyilatkozott a NationalGeographic.com-nak. „Hogy mennyiben tekinthető egy nemzetnek a Chachapoya, az kérdéses ugyan, de annyi biztosnak tűnik, hogy hatalmas területet tartott ez a kultúra az uralma alatt.”

Savoy szerint ugyan ügyes építészek voltak a chachapoya-iak, ám épületeik még így sem tükrözik azt a kifinomultságot, mely az inkák építményeit jellemzi.
Ugyanakkor a legutóbbi expedíció, mely a legközelebbi közlekedési útvonaltól is többnapi járóföldre található, és az őserdők miatt nehezen megközelíthető Gran Saposoa-ba vezetett, arra is fényt derített, hogy jóval nagyobb populáció élt ezen a vidéken a Kr.u. 7. századtól kezdve, mint eddig feltételezték. Mostani becslések 10 ezer emberre teszik a Chachapoya-k számát.

Beolvadás az inkák birodalmába

Sean Savoy szerint a Chachapoya civilizációnak az inkák vetettek véget, ám korántsem erőszakos módszerekkel. A nevadai központú kutatóközpont (Reno) vezetője szerint az inkák inkább a rómaikéhoz hasonló módszerek alkalmaztak területi gyarapodásaikkor: egy hatalmas birodalom, melyben igen sokféle kultúra egymás mellett élése révén lassan egymásba olvadt a hódítók és meghódítottak kultúrája.

Erre utalnak azok a leleletek is, melyeket a Gran Saposoa-nak elnevezett hely romjai között találtak az expedíció tagjai. Itt ugyanis olyan inka tárgyakra és településmaradványokra leltek, melyekből fény derülhet arra, hogy az inkák miként olvasztották magukba az őket megelőző civilizációkat.

9000 éves kultúra Dél-Peruban?

Mindeközben Peru déli részén egészen más jellegű leletekre bukkantak egy hatalmas gázvezeték építése közben. Limától délre, egy modern technológiával készülő cső fúrása közben egyes becslések szerint 9000 éves kultúra nyomait fedezték fel. Más régészek óvatosabban fogalmaznak és Kr.e. 2000-re datálják a leleteket, mindenesetre a perui National Culture Institute által felügyelt ásatások szintén nagy jelentőségűek lehetnek.

Kb. 130 ezer kerámia, korsó és kőfegyver, textília és múmia maradványait találták meg viszonylagos épségben annak ellenére, hogy a dzsungel nedves klímája egyáltalán nem kedvez a föld alatt rejlő leleteknek. Régészek úgy vélik, hogy az eddig bizonyítottan legrégebbi perui törzs, a Marvalle elődjeinek kultúrájára leltek. Az Echarate törzsről eddig csak feltételezték, hogy valóban létezhetett, és hogy a Marvelle törzs ősei lehettek, a mostani leletek összehasonlító vizsgálata után azonban tisztább képet kaphatunk -– nyilatkozta Luis Salcedo, az ásatások vezetője a Reuters hírügynökségnek.

Az Andok alatt vezető gázvezeték építése a leletek feltárása miatt nem áll le, de a kivitelező cégnek át kell terveztetnie a cső eredeti útvonalát, mintegy 30 kilométerrel meghosszabítva azt, hogy kikerüljék a páratlan kicseket rejtő helyet.