Sokáig úgy tűnt, eldönthetetlen marad a kérdés: vajon az olmék kultúra csak egy a sok közép-amerikai magaskultúra közül, vagy pedig az összes mezoamerikai kultúra „szülőanyjának” tekinthető. A Science magazinban most megjelent tanulmány ez utóbbi mellett tesz hitet, amikor a szerzők azt állítják, hogy az inkák és az aztékok is az olmék kultúra „gyermekei”.

A vita már évtizedek óta folyik arról, hogy a kétségkívül egyik legidősebb közép-amerikai magaskultúra vajon csak testvére volt a szintén igen fejlett inka illetve azték kultúrának, avagy ez utóbbiak gyakorlatilag kisebb módosításokkal teljes mértékben az olmék vívmányokat vették át – mindenféle eredeti hozzájárulás nélkül.

A Science magazinban most megjelent tanulmány azonban úgy tűnik, eldönti a kérdést, bár kétkedők természetesen mindig akadnak.

Anyakultúra

Az amerikai George Washington University kutatócsoportjának írásában arról számol be Jeffrey P. Blomster, a csoport vezetője, hogy megdönthetetlen bizonyítékokra leltek hipotézisük alátámasztásához. Ásatásaik során ugyanis olyan agyag- és kerámiaedényekre bukkantak San Lorenzótól távolabbi vidéken, amelyek egyértelműen az árucikkek exportálására utalnak.

A kutatócsoport 725 edényt vizsgált meg és vetette össze szimbólumrendszerét, valamint kidolgozottságát a helyi leletekkel. Az olmék kultúra központjától, San Lorenótól távolabb eső vidékeken fellelt edények jelen kutatás során nem sok hasonlóságot mutattak a finoman kimunkált olmék edényekkel, a kutatók részben éppen ezért állítják: a termékeket sokáig utánozni sem bírták a környék kultúrái, inkább importálták saját territóriumukba. Blomster professzor mindebből arra következtet, hogy az olmékok gyakorlatilag olyan kulturális fölényben voltak a környező civilizációkkal szemben, ami sokáig behozhatatlannak tűnt.

Kultúrfölény

Ugyanakkor a kultúrfölény mellett szól az is, hogy San Lorenzóban semmi nem utal más kultúrákból származó importra. Semmilyen tárgy nem került elő a hatalmas mocsár közepéből kiemelkedő mesterséges dombra felépített város maradványából, ami bármilyen kulturális termék átvételéről tanúskodna.

Robert A. Diehl, a University of Alabama professzora ugyancsak a Science folyóiratnak nyilatkozva elismerte az „anyakultúra”-tézis megalapozottságát, ám arra is felhívta a figyelmet, hogy az olmék kultúrfölény nem tarthatott egy vagy két generációnál tovább, de extrém esetben is maximum 150 évet ölelhetett fel. A Kr.e. 1200 és 800 között virágzó kultúrát lassan beérték a környező népek, természetesen úgy, hogy igen sok mindent merítettek és tanultak az olmékoktól.

Kiemelkedő kulturális teljesítmények

Tudósok azért is érvelnek az olmék anyakultúra mellett, mivel hatalmas teljesítményekre voltak képesek. Még a tézis ellenzői is elismerik, hogy a mocsár közepén, egy mesterségesen összehordott földhalomra felhúzott város megépítéséhez igen bonyolult munkaszervezési folyamatokra, komoly erőösszpontosítsára és az anyagmegmunkálás, valamint a logisztika magas szintű ismeretére volt szükség.

Az olmék uralkodóknak ráadásul olyan hatalmas palotáik voltak, melyek mellett a korszak egyéb népeinek uralkodói palotái kis viskóknak tűnnek. A maják és aztékok istenei az anyakultúra tézis védelmezői szerint szintén az olmék istenek „leszármazottai”, ahogy a maja és az azték isteneket ábrázoló rajzok motívumai, valamint az első hieroglifák is szintén az ősi kultúra befolyásáról tanúskodnak.

Forr:harmonet.hu